Photo by Boris Kačan

Gyönyörű ország, melyben még a szárazfalak is műalkotások

Megtörtént-e valaha, hogy alacsonyan repülve élvezte a kilátást a horvát szigetekre és partra, és csodálta a tökéletesen megépített szárazfalak kollázsát, melyeket egy csepp kötőanyag nélkül építettek, és melyek néhol akár néhány ezer éve megőrződtek? Vannak, akik azzal viccelődnek, hogy az építők így szórakoztak a téli hónapokban, amikor kevesebb munkájuk volt, és versenyeztek, ki építi a legjobb szárazfalat. De e szárazfalak keletkezésének valódi oka sokkal érdekesebb, ahogy a szárazfal-építés különleges művészete is Horvátországban.

A szárazfal építés művészetét Horvátországban világszinten 2018 novemberében ismerték el, amikor a művészet e fajtáját az UNESCO bejegyezte Az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára.

 

Bár nagyon egyszerűnek tűnik, a kövek egymásra helyezése minden, csak nem könnyű. A szárazfal-építés művészete több ezer éves. Elég megnézni az UNESCO világörökségi listáján is szereplő Hvar-szigeti Starogradsko polje rétet, ahol területfelosztás céljából építettek ilyen falakat, melye közül sok a mai napig is áll.

 

Szárazfalakat különféle okokból építettek, valamint különböző stílusban. Egyes esetekben mezőgazdasági okból volt rájuk szükség. Attól a szándéktól vezérelve, hogy a földet termővé alakítsák, kiásták a talajból a köveket és egymásra rakosgatták, hogy megkönnyítsék a növénytermesztést, és kijelöljék vele a telekhatárt. A szárazfalak védelemül szolgáltak embernek és állatnak az erős borától az olyan szigeteken, mint Pag.

Egyes szigeteken olyan fenséges szárazfalak találhatók, melyek még a liburnok idején keletkeztek. A liburnok, mint az első gyarmatosítók, azért építettek falakat, hogy megjelöljék területüket, az a tény pedig, hogy e falak a mai napig is állnak, az építők szakértelméről tanúskodik. A szárazfal-építés valóban ügyességet igényel, mivel kőstruktúrák építéséről van szó, bármiféle kötőanyag nélkül, melyben az ember egyetlen eszköze a keze.

 

A szárazfal-építés legimpozánsabb példája, legalábbis madártávlatból, mindenképpen Baljenac-sziget. Bár alapterülete mindössze 0,14 km2, Baljenacon, bármily hihetetlenül is hangzik, 23 km szárazfal található. De ez nem minden. A sziget alakja és szövevényes szárazfal-hálózata egy hatalmas ujjlenyomatra hasonlít. Az ujjlenyomat Horvátország szimbóluma is, mivel a daktiloszkópia atyja, Ivan Vučetić, Hvarról származik.

A parti részen a szárazfal-építés egy másik kivételes példája a primošteni szőlőskertek, melyekben a szőlőtőke, melyet rendkívüli építésű szárazfalak védenek, a legjobbat hozza ki a talajból. Ez kemény munka volt akkoriban, de e munka eredményét a mai napig élvezik a helyiek és a turisták is, akik kiváló primošteni borokkal koccintanak.

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a szárazfal-építés technikáját nem csak falak esetében alkalmazták. Isztriától Dalmáciáig többféle jellegzetes stílusú kőmenedéket találunk, amelyek pihenőhelyként szolgáltak a mezőkön dolgozóknak, de menedéket is nyújtottak rossz idő esetén. Ezek a kőházak általában elég magasak voltak ahhoz, hogy az ember állva is elférjen bennük, és különböző jellemzőkkel bírtak. Egyesek kúpos tetővel rendelkeztek, mint pl. az ún. kažun Isztrián, míg másokat kerek tető fedett, mint pl. az ún. bunja Dalmáciában.

Horvátországban az utóbbi években megnőtt az érdeklődés a hagyományos foglalkozások iránt, úgyhogy manapság különféle helyeken tartanak előadásokat és műhelyeket a hagyományos szárazfal-építésről, pl. a Hvar-szigeti Velo Grablje településen, ahol a Levendulafesztivál minden évben szárazfal-építési műhellyel kezdődik. De ha a legjobbat akarja, csak egy helyre menjen…

Dragodid.

A Dragodid projekt, mely a Vis-szigeten található azonos nevű, időnként lakatlan, kőházakból álló faluról kapta nevét, akkora hatással volt a szárazfal- és más őshonos építési technikák megőrzésére és előmozdítására, hogy 2011-ben elnyerte az Európai Unió Kulturális Öröksége díjat, az Europa Nostrát. 2018-ban Dragodidben nemzetközi műhelyt rendeztek építészhallgatók számára, amelyen a falu egyes részeit nagy odafigyeléssel újraépítették a régi, hagyományos technikával. Olyan kezdeményezésről van szó, amely 2010. évi kezdete óta messze a település határain túlra terjedt, és melynek kereteiben, egyebek mellett, egy építési technikákat bemutató brosúra is megjelent.

Ezért, amikor legközelebb megáll, hogy a horvát szárazfal-építési örökségben gyönyörködjék, jusson eszébe a sok munka, melyet azok építésébe fektettek, ahogy az is, mennyi nehézséget kellett leküzdeni, hogy létrejöjjön ez a csodálatos látvány, melyet ma élvezhetünk.